A Vándorcserkészetről

 

Róvereknek (más néven vándoroknak) azokat a fiatalokat nevezzük, akik már betöltötték a 15 életévüket és nem aktív őrsvezetők. A róvereket nem egy őrs jellemzi, akiket egy őrsvezető irányít, hanem ennél rugalmasabb csoport. A tagok elég tapasztaltak, hogy saját maguknak találják a nekik megfelelő munkát, kihívást. Tehát a roverek már önállóan is tudnak tevékenykedni, nincs szükségük állandó kontrollra, gyakran állnak elő saját ötleteikkel; elég érettek ahhoz, hogy önmagukat képezzék, korrigálják, közös munkáikat megszervezzék. A csapatnak haszna lesz a roverből: gondozza a szertárt, a táborban vezeti a konyhát, segít az akadályversenyek lebonyolításában, előre lejárja a terepet, jó táborhelyek után kutat, pénzt hajt föl, írja a csapatkrónikát, gyarapítja a csapatmúzeumot és különb voltával igyekszik a kisebbeket motiválni: egyszer ti is képesek lesztek minderre. Az élményt viszont az adhatja, hogy a róverek különb úton járnak, olyan vállalkozásokba fognak, melyek meghaladják a cserkész próbarendszert: vízi-, regős-, kerékpár-, sítúrák, barlangászat, stb. A roverek mindig úton vannak, a roverek mindig valami mást csinálnak – még ha szakosodtak is valamire.

A mi csapatunkban a rover olyan mint egy jolly joker. Ott vetnek be minket, ahol éppen szükség van ránk. Akár rajprogramban, keretmese szereplője ként, vagy szakácsnak- beugrunk, mikor kell a segítségünk! Ha pedig van elég vezető a rajban, szabad, önálló programokat tudunk tervezni magunknak. Ilyenek példáúl izgalmas kirándulások, túrák.

Németh Tímea st., rajparancsnok